Tanuljunk meg hízelgés nélkül mindig kellemes dolgokat mondani. Juttassuk kifejezésre szóban és írásban, tettekben, hogy jó véleménnyel vagyunk azokról, akik érintkezésbe kerülnek velünk. Anélkül, hogy alázatosak lennénk, vagy 
átlátszó bókokat mondanánk, tudomására hozhatjuk másoknak, hogy sikert arattak nálunk. Sohase túlozzuk a dicséretet, ne színleljünk mámoros elragadtatást, mikor pedig nem vagyunk elragadtatva, de szükségtelen, hogy nem tetszésünknek cinikus megjegyzések formájában adjunk kifejezést. Amit az emberek a legkevésbé felejtenek el, az a gúny. A nevetségesség nem mindig öl, de gyakran szerez halálos ellenségeket! Társaságban kerüljük a rosszindulatú pletykák továbbadását. Ne beszéljünk olyasmiről, ami bárkire nézve is kínos lehet. Egyetlen epés megjegyzés elronthatja a legjobb kilátásainkat. Figyeljük meg, hogy ha valaki fel vet egy kínos kérdést, nemsokára nagyon is belejönnek a piszkálódásba és sorra kezdik feszegetni a hasonló ügyeket. Gyakran támad vita, személyeskedés, és a nóta vége harag vagy megsértődés. Ha észrevesszük, hogy a beszélgetés fonala rossz irányba kezd fordulni, próbáljuk meg veszélytelenebb vizekre átterelni az érdeklődést.
Ez többnyire azáltal érhető el, hogy más, még érdekesebb témát vetünk fel, amely nagyobb intenzitása folytán semlegesíti az előbbit. Minden esetben érdekesebb és izgatóbb témát kell felvetnünk, ezt jól jegyezzük meg. Elmondhatunk valami váratlan újságot, esetleg kitalálhatunk valamit, ami ugyan nem igaz, de vonzónak hangzik! Jó, ha állandóan raktáron tartunk néhány meglepő történetet, vagy pikáns históriát, amivel adott esetben elvághatjuk a személyeskedő vita fonalát. Ha makacs szamarakkal kerültünk össze, akkor inkább hivatkozzunk arra, hogy fontos dolgokat kell elintéznünk, de ne vegyünk részt rosszindulatú pletykálkodásban. Két alapszabályt ne felejtsünk el:
- csak kellemes dolgokat mondjunk,
- mindenkivel rendkívül előzékeny hangon beszéljünk.
Ha valaki jövendőbeli terveit tárja fel előttünk, ne vegyük el a kedvét. Amibe valaki egész lelkét beleönti, azt ne ócsároljuk. Ilyet még akkor se tegyünk, ha világosan látjuk, hogy rossz az, amit csinál! Ha a terv nem is sikerül, mégis úgy fog ránk visszaemlékezni, mint legjobb barátjára. Viszont előfordulhat, hogy sikerül, lehet, hogy tévedtünk, s akkor nevetségessé tettük magunkat. Egyáltalán leplezetlen őszinteséggel csak igen kevés ember előtt beszélhetünk. Még ha teljesen őszinte kritikát mondunk is, először mindig jó dolgokról beszéljünk.
Ami rossz vagy hiányos, arról csak burkolt formában szabad beszélni. Rossz hírek átadására ne vállalkozzunk soha! Ha valaki pórul jár, ne tetézzük még azzal is a baját, hogy azonnali, kíméletlen kritika tárgyává tesszük vigyázatlan viselkedését, amely a bajt előidézte. Bíró és kritikus nem tárgya a szeretetnek, még az igazságos bíró sem. Kritikát és szidalmat nem szeretnek hallani az emberek, dicséretet és bíztatást annál inkább. Jobb, ha helyeselünk, mint ha tiltakozunk! Panaszkodás helyett beszéljünk a javuló kilátásokról. Nem fontos, hogy igaz legyen! Fő az, hogy nem zárja ki a reményt!