Selye János, a magyar származású kanadai élettankutató, orvos „Stressz distressz nélkül” című könyvében kifejti: a stressz köznapi jelentése feszültség, megterhelés, míg a distressz baj, nehézség, szorult helyzet.
Selye János, a stressz atyja ezt a fogalmat a harmincas években vezette be az orvostudományba. Ő ezzel a szervezet egy reakcióját írta le, amely mindig fellép akkor, ha a szervezetnek egy új helyzethez kell alkalmazkodnia. Selye először úgy figyelte a stressz-reakciót, mint a test válaszát egy káros anyagra. Amint később kiderült, a reakció akkor is éppen úgy lép fel, ha a testnek sérüléssel vagy betegséggel kell szembe helyezkednie. Sőt, erős érzelmek, szellemi feladatok vagy pszichikai megterhelés esetén ugyanezen a módon reagál a test, bizonyos funkciók aktivizálódásával. Ezek hozzák a testet olyan helyzetbe, hogy úrrá legyen a bekövetkezett szituációkon.
A stressz okok szerinti felosztása
- Fizikai:
- zaj, hőség, hideg,
- kellemetlen szagok,
- nedvesség, rossz világítás.
- Szervezeti:
- testi vagy szellemi túlfeszített, illetve minimális tevékenység,
- az idő szorítása,
- éjszakai munka, túlórák.
- Lélektani – szociális:
- konfliktus a csoportban = rossz munkahelyi légkör,
- bizonytalan munkahely,
- nem megfelelő elismerés,
- nem kielégítő fizetés.
Az általános felfogással szemben a stressz nem olyasmi, amit el kell kerülni. Tulajdonképpen nem is lehet, mert a stresszmentes állapot a halál. A stresszt előidéző hatás szempontjából mindegy, hogy a helyzet, amibe kerültünk kellemes vagy kellemetlen élmények hatására jött-e létre. A fontos az, hogy az adott szituációt hogyan tudjuk magunkban feldolgozni.
Manapság mindenütt panaszkodnak a stresszről, és a tudósok azon fáradoznak, hogy ezt zenekari muzsikusoknál, háziasszonyoknál, dolgozóknál, vezető személyiségeknél, tanároknál, diákoknál, betegeknél, űrhajósoknál stb. bebizonyítsák. A rosszindulatú stressznek vannak a nyomában, amelyet levertségen, rossz hangulaton, ideges túlhajszoltságon, sőt betegségeken keresztül ismerünk. A pozitív stressz, amely motivál, előrelendít, amely a testi funkciókat a használatukban megerősíti és alapjában véve az élet motorja, egészen a háttérbe szorul, árnyékban marad. Emellett szeretnek afölött elnézni, hogy ez az a pozitív stressz, amelyre törekszünk, ha az ember elkezd azzal foglalkozni, hogy valamit tegyen a stressz legyőzéséért.